📷 CC BY-NC 4.0Fotó: Chrissi, some rights reserved / iNaturalist
A mézontófű (Melissa officinalis) az egyik legrégebben ismert gyógynövény és méhcsalogató fűszer: friss, citromos illatú levelei teaként nyugtató, szorongáscsökkentő hatásúak, és a méhészek is régóta használják a méhek vonzására. Magyar neve is erre utal – "méz ontó fű". Igénytelen, gyorsan terjedő évelő, kertben és cserépben egyaránt könnyen nevelhető.
A mézontófű jellemzői
A mézontófű (Melissa officinalis) az ajakosok (Lamiaceae) délkelet-európai–közép-ázsiai évelő fűszernövénye, amelynek hazája a Mediterráneum és a Kaukázus. Neve a görög melissa (méh) szóból ered – a méhek egyik legkedveltebb nektárforrása. Magyar nevei: "citromfű" (a citromos illatra utalva) és "mézontófű" (a méhcsalogató tulajdonságra). Az ókori Görögországban és Rómában egyaránt ismert és alkalmazott gyógynövény – Dioszkoridész és Plinius is leírta.
💡
Profi tipp: A mézontófű önvetéssel könnyen ellepi a kertet. Ha nem akarod, hogy mindenhova kiterjedjen: a virágszárakat virágzás előtt vágd le tőnél – ez megakadályozza a magszórást, és egyúttal friss, buja hajtásokat serkent. Évente kétszer-háromszor visszavágva a legszebb és legillatosabb marad.
Termesztés
Szinte bárhol megél – napos, félárnyékos hely, közepes, humuszos talaj. Cserépbe legalább 20 cm mély edény. Öntözés: rendszeres, de nem túlzó. Ültetési idő: tavasz (március–május). Az első évben valamivel kisebb – a másodikban buja, erős tőzetet alkot.
Gondozás
Visszavágás virágzás előtt és virágzás után – friss, buja hajtásokat serkent. Tőosztás 3–4 évente. Trágyázás: tavasszal egyszer szerves tápanyag. Télre nem kell védeni – -25°C-ig télálló.
Gyógyhatásai: idegrendszer nyugtató, szorongáscsökkentő, enyhe altatóhatás (főleg valerianával kombinálva), emésztésjavító, görcsoldó. Konyhai felhasználás: citromos ízű friss levelek salátákba, szószokba, limonádéba, fagylaltba. Tea: friss és szárított levelekből. Méhészet: a kasokat mézontófűvel dörzsölik a méhek vonzásához.
Virágzás előtt (május–június elején) a legillatosabb – ekkor a legmagasabb az illóolaj-tartalom. Reggel, harmat elvonulása után szedjük. Szárítás: kis csomóba kötve fejjel lefelé, szellős-árnyékos helyen. 1–2 hét alatt megszárad. Szárítás némi aromát elvesz – fagyasztás jobban megőrzi az illatot.
Az önvetés miatt – a mézontófű rendkívül bőven magzik, és a magok messze elhullanak. Megakadályozásához a virágszárakat virágzás előtt levágjuk. A tőzet is terjeszkedik, de ez lassabb. Ha nem akarjuk hogy ellepje a kertet: cserépbe ültetjük (gyökérterjeszkedés megakadályozva), vagy évente visszavágjuk.
Maggal: tavasszal (március–április) beltéren, 15–18°C-on; csírázás 2–3 hét (fényigényes – sekélyen vetjük). Tőosztással: tavasszal vagy ősszel – a legkönnyebb módszer. Dugvánnyal: tavasszal 10 cm-es hajtásvégek nedves perlitbe – 2–3 hét alatt gyökeresedik.
Semmi – ugyanaz a növény! A Melissa officinalis neve a legelterjedtebb formájában "citromfű" (modern nevén) vagy "mézontófű" (régi, népi neve). Angolul "lemon balm". Mindkét magyar elnevezés a Melissa officinalisra vonatkozik. A "citromfű" elnevezés a citromos illatból ered, a "mézontófű" a méhcsalogató tulajdonságból.
