A nebáncsvirág jellemzői
A nebáncsvirág (Impatiens walleriana) Kelet-Afrikából (Tanzánia, Mozambik) származó egynyári növény, amelyet a 20. század közepétől termesztenek kerti és cserépvirágként. Latin neve (impatiens = türelmetlen) a robbanékony magtokraira utal. Minden évenként az egyik legtöbbet vásárolt egynyári a világi piacon – épp az árnyéktűrése miatt.
Profi tipp: Ha peronoszpóra problémával küzdött a nebáncsvirágod korábban, váltj New Guinea típusra: drágább, de ellenálló, naposabb helyen is virágzik, és nagyobb virágokat hoz. Hosszú távon a legjobb döntés.
Ültetés
A nebáncsvirág félárnyékos–árnyékos helyre kerüljön. Tápanyagdús, nedvességtartó talajba ültetjük, 20–25 cm-es távolságra. Kiültetés: május eleje, fagyok elmúltával. Cserépbe jó minőségű virágföldet, és kötelező a drénréteg.
Gondozás
Öntözés – a legfontosabb!
Rendszeres, egyenletes öntözés szükséges – a nebáncsvirág kiszáradásra nagyon érzékeny, de hamar jelzi és hamar gyógyul. Cserépben forró napokon naponta öntözzünk; árnyékos kertben ritkábban elegendő.
Trágyázás
Kétheti folyékony virágtrágya virágzás alatt fenntartja a hosszú virágzást.
Visszametszés
Júliusban felére visszavágjuk – két hét alatt friss, bőven virágzó hajtásokat hajt. Ez különösen hasznos, ha az erkélyen vagy árnyékban kissé megnyúlt.
Betegségek
- Peronoszpóra (Impatiens downy mildew) – legpusztítóbb betegség. Sárgulás, lombhullás. Fertőzött növényt távolítsuk el; New Guinea fajta ellenáll.
- Gyökérrothadás – állóvíz. Jó drainage.
- Vörösatka – száraz, meleg körülmény. Párásítás, neem olaj.
- Levéltetű – hajtásvégeken. Szappanos víz.