A pázsitviola jellemzői
A pázsitviola (Armeria maritima) Európa tengerpartjairól és hegyvidékeiről származó kompakt évelő, amely a legmostohább körülmények között is virágzik. Tömör, sötétzöld, fűszerű leveleiből tavasszal 15–25 cm magas virágszárak emelkednek ki, csúcsukon kerek, gömbölyű virágfejjel.
Profi tipp: A pázsitviola az egyik legjobb növény oda, ahol más nem él meg: sziklakertek hézagaiba, betonszegélyek mellé, tetőkertek száraz részeibe. Minél soványabb és szárazabb a talaj, annál jobban virágzik.
Ültetés
A pázsitviola teljes napfényt és sovány, száraz talajt igényel. Homokos, kavicsos talajba, sziklakertbe, kőfalak repedéseibe ültessük. Trágyázott, kövér virágföldbe ne kerüljön.
Ültetési távolság: 20–25 cm. Ültetéskor adjunk homokot a talajhoz, ha szükséges. Konténerbe is kiváló: kaktuszfölddel kevert szubsztrátum tökéletes.
Gondozás
Öntözés
A pázsitviola szárazságtűrő – az egyik legkevésbé öntözést igénylő évelő. Megtelepedés után természetes csapadékkal beéri. Télen a pangó víz károsabb, mint a fagy: a gyökér rothad el nedves, agyagos talajban.
Trágyázás
Ne trágyázz! A gazdag táp hatására a párna kiterül, megdől, a középső rész kihal. Tavasszal legfeljebb egy maréknyi érett komposzt a tő köré elegendő, de az is csak sovány talajon.
Fejeltetés és tőosztás
Virágzás után az elszáradt virágszárakat vágjuk le. 3–4 évente a tő közepe kiüresedik – ekkor osszuk és ültessük vissza a külső, fiatal részeket.
Fajták
- 'Düsseldorf Pride' – mélypiros, bő virágzású
- 'Splendens' – sötét rózsaszín, kompakt
- 'Alba' – fehér virágok, friss megjelenés
- Armeria pseudarmeria – nagyobb virágú rokon faj, szintén sziklakertbe