A sarkantyúka jellemzői
A sarkantyúka (Aquilegia) az Északi félgömb mérsékelt övezetéből származó évelő növénynem, amelynek kb. 70 faja ismert. Nevét a virág sarkantyúiról kapta (latin: aquila = sas – a virág egy sas karmait idézi). Magyarországon mind a vad (A. vulgaris), mind a kerti (A. × hybrida) változatok elterjedtek.
Profi tipp: Hagyd a sarkantyúkát magot érlelni! Az önvetéssel keletkező csemeték sokszínűek – minden évben más és más hibrideket kapsz. A sarkantyúka így folyamatosan megújuló, ingyenes kertészeti ajándék.
Ültetés
A sarkantyúka humuszdús, jó vízáteresztő talajt kedvel, de nem különösebben igényes. Teljes napot és félárnyékot egyaránt tolerál. Ültetési távolság: 30–40 cm. Jól mutat természetes, erdős hangulatú ágyásokban, sziklakertek szélén.
Gondozás
Öntözés: mérsékelt, szárazságtűrő. Trágyázás: tavasszal komposzt elegendő. Virágzás után az elszáradt virágszárakat le kell vágni – ha hagyunk pár szárat magot érlelni, az önvetéses szaporodást biztosítja. Beteg vagy rozsda-fertőzött leveleket nyáron távolítsuk el.
Fajták és fajok
- Aquilegia vulgaris – közönséges sarkantyúka, kék-lila, honos
- Aquilegia × hybrida 'McKana Giants' – nagy, kétszínű virágok
- Aquilegia canadensis – piros-sárga, kolibrivirág, különleges
- Aquilegia flabellata – törpe japán faj, sziklakertbe
- Aquilegia 'Winky' – csüngő virágok, kompakt, populáris kertészeti fajta
Betegségek
- Lisztharmat – nyáron fehér bevonat. Kén-tartalmú permet, szellőztetés.
- Sarkantyúka-aknázómoly – kanyargós alagút a leveleken. Érintett levelek eltávolítása.
- Rozsda – vörösesbarna foltok. Érintett részek levágása.
