A tűzeső jellemzői
A tűzeső (Laburnum anagyroides) Dél- és Közép-Európából származó díszfa-cserje, amely Magyarországon is régóta kedvelt kertészeti növény. Nevét csüngő, aranysárga virágfürtjeiről kapta, amelyek esőszerűen lógnak le az ágakról – látványa egyedülálló tavasszal.
Ültetés
A tűzeső ültetésére a legjobb időszak ősz (október) vagy kora tavasz (március). Napos, félárnyékos, szélvédett helyre kerüljön. A talaj minőségéhez nem válogatós: közepes, sőt gyengébb, köves, meszes talajban is jól fejlődik – ez az egyik legnagyobb előnye.
Ültetési gödör mérete legalább kétszer akkora, mint a gyöklabda. Karózzuk meg az első 2–3 évben, mert a fiatal fa szára vékony és szélre érzékeny.
Gondozás
Öntözés és trágyázás
Megtelepedett tűzeső szárazságtűrő, természetes csapadékkal beéri. Az első 1–2 évben rendszeres öntözés segíti a gyökeresedést. Trágyázásra általában nincs szükség – sovány talajon tavasszal egyszer adhatunk komposzttöltést.
Metszés
Metszés csak virágzás után (június), szükség esetén. A tűzeső nem bírja a drasztikus visszavágást – csak az alakítást, a száraz ágak eltávolítását végezzük. Pergola-rácsra futtatva évente egyszer igazítjuk az ágakat.
Fajták
- Laburnum anagyroides – közönséges tűzeső, 5–7 m, leghosszabb virágfürtök
- Laburnum × watereri 'Vossii' – a legszebb fajta: rendkívül hosszú (50–60 cm) virágfürtök, kevés termés
- Laburnum alpinum – alpesi tűzeső, alacsonyabb, kissé késobb virágzik
Betegségek
- Levélaknázó molyok – alagútszerű rajzolat a leveleken. Nem veszélyes, de csúnya.
- Tűzeső-levéltetű – hajtásvégeken, szappanos vizes permet.
- Korai lombhullás – szárazság vagy gyökérprobléma jelzése.